A Horton-technika biomechanikája a fókuszban
A Lester Horton által kifejlesztett táncmódszer alapvetően különbözik a klasszikus balettrendszerektől, mivel nem esztétikai konvenciókon, hanem az emberi test anatómiai adottságain alapul. A Horton-technika a modern táncban elsődleges célja a test olyan korrekciója és erősítése, hogy az minden elképzelhető táncstílusra készen álljon. Ahelyett, hogy egyoldalúan rövidítené az izmokat, ez a lester horton tánctechnika a maximális nyújtásra és az azzal párhuzamos erőfejlesztésre épít. Ez teszi a modern színpadi tánc egyik legegészségesebb és leghosszabb távon alkalmazható rendszerévé.
Ennek az edzésnek központi eleme az úgynevezett Horton Flat Back, amelynél a felsőtestet a csípőből kiindulva, teljesen egyenes háttal döntik előre, oldalra vagy átlós irányba. Ez a testtartás a törzs- és mélyizmok hatalmas aktiválását igényli, és védi az ágyéki gerincszakaszt a helytelen terheléstől. A tiszta geometriai vonalvezetés révén az edzés fejleszti a térbeli tájékozódást és az állás pontosságát. Aki a kortárs tánc felnőtt újrakezdőknek mellett dönt, rendkívül sokat profitál ebből a strukturált megközelítésből, mivel mély megértést ad a saját tengelyedről.
A kortárs jazzben és a kortárs táncban Lester Horton hatása mindenütt jelen van. Gyakorlatsorai, az úgynevezett Fortifications, szisztematikusan felépített frázisok az egyes izomcsoportok nyújtására, erősítésére és mobilizálására. Nyújtják a combhajlítókat, erősítik a bokaízületeket és mobilizálják a csípőízületeket. Ezen a holisztikus, anatómiai táncképzésen keresztül a táncosok megtanulják a mozdulatokat egy stabil központból indítani, ami drasztikusan csökkenti a sérülésveszélyt a gyors irányváltásoknál és ugrásoknál.
