Egy megfigyelés többet mondhat, mint egy kész történet
Ha kortárs táncelőadást nézel Bécsben, nem kell először megfejtened a szereplőket és a cselekményt. Egy kéz, amely többször előrenyúl, utalhat egy kapcsolatra, vizsgálhat egy testi feladatot, vagy kezdetben egyszerűen csak egy visszatérő forma lehet. Először írd le, mi történik, és különítsd el ettől azt, amit belelátsz. Abból, hogy „A személy hátrahúzza a karját”, nem következik automatikusan, hogy „Fél”.
Az ilyen munkák sokszínűsége a bécsi tánctörténet része is: a Tanzquartier Wien 2001 őszén nyílt meg a MuseumsQuartierben, kortárs táncra és performanszra szakosodott produkciós és rendezvényközpontként. Egy adott előadás megtekintésekor azonban az számít, hogy milyen kapcsolatokat tesz láthatóvá és hallhatóvá, nem az, hogy milyen címkét visel.
A tekintet iránya terelheti a figyelmedet, hasonlóan a burleszkben alkalmazott tekintetvezetés eszközeihez, de nem feltétlenül vált ki ugyanolyan hatást. A történésektől való távolság is megváltoztatja az észlelésedet, ahogyan azt a flamencóról egy kis színpadon szóló cikk is kifejti. Az ilyen összehasonlítások segítik a látást, de nem adnak kész magyarázatot. Nézhetsz kortárs táncot anélkül is, hogy be tudnád sorolni egy ismerős műfajba.
