A nézőpont megváltoztatja a térbeli útvonalakat
A koreográfiának nem automatikusan van egy elülső oldala. A próbateremben talán a tükörhöz igazodsz, a színpadon viszont a nézők helyzete határozza meg, melyik mozdulat látható. A bécsi fellépésedhez ezért először jelöld be a nézők oldalát. Ha több oldalról is vannak nézők, minden részhez határozz meg egy fő nézőirányt ahelyett, hogy folyton minden oldalnak egyszerre próbálnál mutatni valamit.
Egy báli formációnál például fontos, hogy a párok vonalai és az együttes irányváltások jól láthatók maradjanak. A saját párod állhat szabályosan, mégis eltakarhat egy másikat. A személyes felkészülés egy közös báli nyitótáncra más feladat, mint egy kész fellépés színpadra állítása.
Egy kortárs színpadi darab ezzel szemben szándékosan használhat közelséget, távolságot vagy a nézőknek hátat fordító testhelyzetet. Az ilyen döntésekben segít, ha azzal foglalkozol, hogyan fejezd ki az érzéseidet mozgással. A lényeg, hogy az irányultság tudatos döntés legyen. Bécs tánctörténetéhez kapcsolódik a Tanzquartier, amely 2001-ben nyílt meg a kortárs tánc és performansz otthonaként.
A bal és jobb oldalt mindig ugyanabból a nézőpontból jelöld. Írd például azt, hogy „balra a táncosok szemszögéből, a közönség felé nézve”. Különben az azonos utasítások ellentétes útvonalakat eredményeznek.







