A kurzus szintje többet mond annál, hogy felnőtteknek szól
Ha Zürichben keresel felnőtteknek szóló balettórát, a felnőttek szó először is a célcsoportot jelöli, nem a nehézségi szintet. Egy korosztályon belül lehet, aki most áll először a balettrúdhoz, és olyan is, aki már évek óta edz. Ezért ha újrakezded, az a döntő, hogy milyen szakmai alapokra épít az óra.
Az előképzettség nélkül látogatható kurzus először megtanítja a mozgás alapjait, és csak utána épít rájuk. Megtanulod például, hogyan helyezd a testsúlyod a lábad fölé, hogyan vegyél fel egy egyszerű lábpozíciót, és hogyan tartsd a karod. A plié, vagyis a térdhajlítás során elmagyarázzák a mozdulat irányát és mértékét. A tendu során a láb a talajon csúszik ki a kiinduló helyzetből, majd vissza.
A nyitott óra elnevezés viszont azt is jelentheti, hogy egyes alkalmakra külön is beiratkozhatsz. Ebből nem derül ki biztosan, hogy tanítanak-e alapokat. A kezdők megnevezés is vonatkozhat olyanokra, akik már ismernek néhány egyszerű gyakorlatot. Ezért ha a leírás nem egyértelmű, ezt az egy kérdést érdemes feltenned: Először magyarázzák el a pliét, a tendut és az alapvető pozíciókat, vagy ezeket már ismernem kell? Ez a különbségtétel hasznosabb, mint egy olyan általános címke, mint a könnyű.




