Az egyenrangú lehetőségek csökkentik a társas nyomást
Egy Augsburgban tartott céges rendezvényen olyan emberek találkoznak, akik elsősorban a munkából ismerik egymást. Ez megváltoztatja a táncra szóló meghívást: egy könnyed „Mindenki beszáll” felhívást nehéz lehet visszautasítani egy vezetőnek. Az önkéntesség csak akkor hiteles, ha úgy is lehet nemet mondani a táncra, hogy nem kell megindokolni. Ezért az asztal melletti beszélgetés éppúgy része lehet az estének, mint a zenére való mozgás.
Az egyes lehetőségeket alakítsd ki egymás mellett, de akusztikailag különválasztva. A tánctéren jól hallható legyen a ritmus, az asztaloknál pedig kiabálás nélkül is megértsék egymást a vendégek. Ebben segít, ha a hangszórókat a tánctér felé irányítod. Ha az egész terem hangos marad, egy távolabb álló szék nem helyettesíti a beszélgetésre kialakított teret. Az ételhez és az italhoz vezető útvonalak se haladjanak a táncoló párok között.
A zene is elvárásokat közvetít. Egy ismert popdal mellett apró lépésekkel is táncolhatsz egy helyben, míg a hangsúlyos keringőritmus inkább páros táncra hív. Ha kizárólag gyors számok szólnak, a nyugodtabban táncoló vendégeknek kevés választási lehetőségük marad. Ha társastánczenét is beillesztesz, a megfelelő Foxtrott-tempó ismertetése megmutatja, miért tartozik össze a tempó és a tánc jellege. Ebből nem kell kötött táncstílus-programnak lennie: a táncra szánt rész a rendezvény egyik lehetősége marad, nem táncóra és nem bemutató.

