Miért a csend a legfontosabb mozdulat a tangóban
Sok kezdő az Argentine Tango világában azt hiszi, hogy egy jó tánc lépések és komplex figurák megszakítás nélküli láncolatából áll. A táncparketten ez a tévhit gyorsan kapkodáshoz, stresszhez és ütközésekhez vezet. Az igazi varázslat és a pár közötti legmélyebb kapcsolat azonban gyakran azokban a pillanatokban születik meg, amikor éppen semmi sem mozdul. Az a képesség, hogy a szüneteket az Argentine Tango táncában alkotóelemként használd, megkülönbözteti a tapasztalt táncosokat a kezdőktől. Itt nem arról van szó, hogy egyszerűen megállsz, mert kifogytál a lépésekből. A szünet sokkal inkább egy tudatos döntés, hogy teret adj a zenének és intenzíven megéld a közös ölelést.
Ahhoz, hogy az Argentine Tango kéztartás és a teljes testtartás stabil maradjon, a nyugalmi fázis még nagyobb koncentrációt igényel, mint maga a lépés. A zenekar lélegzik, és táncpartnerként te is vele lélegzel. Amikor a bandoneon elnyújtja a hangot és a hegedűk halkulnak, természetes késleltetés keletkezik. Kihasználni ezt a tangó zeneiséget a csendben időt ad a követőnek, hogy átérezze a mozdulatot, a vezetőnek pedig lehetőséget biztosít arra, hogy stresszmentesen készítse elő a következő impulzust. Aki a csendet táncolja, az lazábban és kifejezőbben táncol.
