Hogyan lassította le a kaliforniai nap a táncritmust
A nyugati part laza groove-ja
Míg a kilencvenes évek elejének New York-i Hip-Hop zenéje a nyers, agresszív boom-bap ütemekre épített, a csendes-óceáni partvidéken egy teljesen más hangulat alakult ki. A G-Funk története és a tánc elválaszthatatlanul összefonódik Kalifornia napos, laza életérzésével. Dr. Dre meghatározó módon formálta ezt a hangzást azáltal, hogy súlyos szintetizátor-dallamokat kombinált rendkívül mély, dübörgő basszusokkal és soulos mintákkal. Ez a lassú, lüktető G-Funk ritmus nem követelt a táncosoktól hektikus, szaggatott mozdulatokat, hanem mély, áramló elmerülést az ütemben. A Dr. Dre hatás a táncra egy olyan tartásban mutatkozik meg, amely lazaságot és abszolút kontrollt sugároz. A West Coast vs East Coast hangzás közvetlen összehasonlításában nyilvánvalóvá válik, hogy a laza, napos G-Funk egy egészen sajátos, földhözragadt testbeszédet hozott létre. Aki meg akarja érteni a Hip-Hop táncstílusok fejlődését, annak ismernie kell ezt a zenei mérföldkövet. A A Funktól a Soulig: A streetdance zenei gyökerei című írásunkba való betekintés ráadásul megmutatja, mennyire sokat profitált ez a korszak a hetvenes évek funk-klasszikusaiból.







