Samba tánctartás: Tökéletes páros kontakt a versenyen

A versenytáncban a latin-amerikai táncok extrém dinamikát követelnek, amely egyetlen más műfajban sem indul ki annyira erősen a testközéppontból, mint a Sambában. Míg a kötetlen társastánc során gyakran nagy távolságot tartva táncolnak, a versenysportban a folyamatos páros kontaktusú Samba-tánctartás egy precíz mechanikai kapcsolaton alapul. Ez a tartás nem egy statikus fűző, hanem a nyomás és húzás egy rendkívül rugalmas rendszere. A felsőtest büszke és egyenes marad, miközben a medence a tipikus Samba Bounce technika révén folyamatosan dolgozik. A felső- és alsótestnek ez az elválasztása az abszolút alapfeltétele annak, hogy a gyors csípőmozgások ellenére is nyugodt, esztétikus felső vonalat mutassanak a pontozóbíróknak.

A stabilitás elérése érdekében a versenytáncos párok aszimmetrikus tartást alkalmaznak. A férfi bal keze és a hölgy jobb keze a hölgy szemmagasságában találkozik. A férfi jobb keze laposan és stabilan a hölgy bal lapockáján nyugszik, miközben a hölgy lágyan a férfi jobb felkarjára helyezi a bal karját. Ez a szilárd keret, amelyet "frame"-nek is neveznek, a tánc egésze alatt nem deformálódhat. Csak így adódik át a vezető minden súlyáthelyezése azonnal és késedelem nélkül a partnernek.

A Samba-tartás különösen nagy kihívást jelent gyors forgásoknál és térigényes promenád lépéseknél. Itt derül ki, hogy a Samba-tartás versenytánc-képes-e, vagy az első gyorsításnál összeomlik. Promenád lépéseknél a pár kissé megnyílik egymástól, de a medence területén és a fogott kezeken keresztül megőrzi a rugalmas kapcsolatot. Aki itt teljesen elveszíti a fizikai kontaktust, azt kockáztatja, hogy a mozdulatok aszinkronnak tűnnek. A kihívás abban rejlik, hogy a felsőtestet az előreirányuló energia ellenére is kissé a partner felé fordítva tartsuk.

Gyors forgásoknál, mint például a rettegett Samba-pörgések, a centrifugális erő masszívan kifelé hat. Itt az ellenőrzött ellentétes feszítés elve érvényesül. A partnerek a közös súlypontot használják egymás stabilizálására. A Samba-vezetés, amely latin-táncokra jellemző módon, ezekben a pillanatokban a hölgy részéről rendkívül gyors reakciókészséget követel a kéz-kéz kapcsolatban érkező legfinomabb jelekre. Amint a törzsizomzat feszessége alábbhagy, a pár elsodródik egymástól, ami a versenytáncban azonnali pontlevonáshoz vezet. A stabil core izomzat ezért a legfontosabb eszköz minden forgáshoz.

A versenytáncban gyakori félreértés az a feltételezés, hogy a szoros kontaktust folyamatosan kényszeríteni kell. Valójában a testkontaktus a verseny-Samba során a távolság állandó lélegzése. Alapvetően különbözik a standard táncok állandó, szoros tartásától vagy az utcai táncok teljesen szabad mozgásától. Sambában a pár másodpercenként vált a szoros szembenállás, az oldalsó promenade és a szólópasszok között, ahol már csak egy kéz tartja a kapcsolatot. Aki görcsösen próbálja tartani a hasi kontaktust, az blokkolja partnere csípőmunkáját.

A Samba-pártartás és a helyes technika magasiskolája abban rejlik, hogy a kapcsolatot a távolság ellenére sem hagyjuk megszakadni. Még ha a partnerek fizikailag el is válnak egymástól, a vizuális és energetikai vezetés megmarad. Ez mindkét fél részéről rendkívül magas szintű egyensúlyérzéket és testkontrollt igényel. Ahhoz, hogy ezeket a finomságokat a páros összjátékban tökéletesen összehangoljátok, érdemes célzott edzésen részt venni egy egyesületben, vagy elvégezni egy speciális workshopot, amelyet az udansa oldalán keresztül foglalhatsz le. Csak akkor, ha a tartás gondolkodás nélkül működik, tud a pár teljesen a zenére és a kisugárzásra koncentrálni.