Az ismerősség véd a szégyentől, de elköteleződési csapdákat rejt
Aki táncolni szeretne tanulni, szinte automatikusan az ismerős arcokhoz fordul először. Az ötlet, hogy ismerősökkel lépjünk a táncparkettre, biztonságérzetet ad. Már vannak közös emlékeitek, ugyanazokon a vicceken nevettek, és kevésbé szégyellitek magatokat, ha az alaplépés nem sikerül az első órákon. Egy olyan pezsgő táncvárosban, mint Berlin, ahol a táncestek a történelmi báltermektől, mint a Ballhaus Berlin, egészen a Spree menti szabadtéri helyszínekig terjednek, azonban gyorsan felmerül egy gyakorlati probléma: a meglévő ismerősök ritkán osztják pontosan ugyanazt a tánc iránti lelkesedést ugyanabban az időben.
A tánctanulás megbízhatóságot, közös időpontokat és gyakran olyan fizikai közelséget igényel, amely a tisztán baráti kapcsolatokban szokatlannak tűnhet. Ha valaki csak szívességből jön el, a lendület gyakran már néhány hét után alábbhagy. A baráti körben történő őszinte táncpartner-keresés Berlinben ezért már az elején tisztázást igényel arról, mennyire tekintik mindkét oldalon kötelező érvényűnek az edzést.













