A különbség a Tango Argentino és a standard tangó között
Aki Berlinben tangóra gondol, az szinte mindig a Tango Argentino-ra gondol, nem pedig a nemzetközi táncprogram versenytáncára. Míg az európai standard tangó kötött lépéskombinációkra, végig merev testtartásra és hirtelen fejmozdulatokra épít, az argentin tangó teljes egészében a pillanatnyi finom improvizáción alapul. Mindkét táncos egy rugalmas ölelésben, az úgynevezett abrazóban áll, és figyeli a partnere súlypontáthelyezését.
Ez a kezdésnél azt jelenti: nem kell méteres sorozatokat megtanulnod fejből ahhoz, hogy a parkettre lépj. A középpontban a járás (caminata), a közös tengely, valamint a vezetés és követés közötti párbeszéd áll. Éppen Berlinben találkoznak a történelmi hagyományok és a modern formák: olyan történelmi jelentőségű termekben, mint a neuköllni Ballhaus Rixdorf, vagy a Mitte negyedbeli Clärchens Ballhaus tükörtermében rendezett estéken átélheted a klasszikus milonguero stílust hagyományos zenével. Emellett léteznek neotangó formátumok is, ahol az elektrotangótól a popig terjedő modern hangok szólnak, és a táncosok gyakran szabadabban kísérleteznek a forgásokkal és a tengelyekkel.











