Ballhaus Watzke Drezdában: bálterem és tánctörténelem 1898 óta

Aki belép a drezdai Ballhaus Watzke épületébe, azonnal megérzi a szász tánckultúra örökségét. Az épület 1898-ban nyílt meg koncert- és bálteremként Mickten városrészben, és akkoriban az észak-drezdai szórakozóhelyek egyik legreprezentatívabbja volt. Az emeleten található tágas bálterem több száz párnak kínált helyet, akik zenekarok élő zenéjére siklottak a parketten. Olyan korszakban született, amikor a hétvégi közös szórakozás szilárd rituálékat követelt, és az ünnepi termek társadalmi központként funkcionáltak.

Az épület építészete ezt az igényt tükrözte: gazdagon díszített mennyezeti elemek, körbefutó galériák és nagy ablakok adtak a térnek olyan tágasságot, amely szó szerint levegőt adott a táncosoknak. A mai tánchelyszínekhez képest a történelmi báltermeket úgy tervezték, hogy a pároknak még a gyors lendületes táncoknál is elegendő helyet biztosítsanak a táncvonalon. Aki ma klasszikus bál tánctanfolyamot keres, gyakran éppen az ilyen hagyományos felületekre készül fel, ahol a standard táncok teljes dinamikájukban kibontakozhatnak.

A 20. század viszontagságos történelme a Watzke épületén is mély nyomokat hagyott. Évtizedekig tartó intenzív táncélet után elhallgatott a zene: a pompás báltermet megfosztották eredeti rendeltetésétől, és hosszú időn át csupán raktárként szolgált. A stukkódíszek porosodtak, a csodálatos mennyezeti festmények elhalványultak a félhomályban, az egykori parketta pedig ládák és polcok alatt szinte feledésbe merült.

Hogy ez a jelentős drezdai bálterem ma újra átélhető, azt a város az 1990-es években végrehajtott átfogó mentőakciónak köszönheti. A műemlékvédelem iránti nagy érzékenységgel az együttest gondosan felújították, majd bál- és sörházként nyitották meg újra. A restaurátorok hűen helyreállították a történelmi falfelületeket, az arany díszléceket és a tartóoszlopok szerkezetét. Így vált az elhanyagolt épületből újra egy élettel teli találkozóhely, amely hidat képez a földszinti kézműves sörfőzési hagyományok és az emeleti magas színvonalú tánckultúra között.

Ma a Ballhaus Watzke a Pieschen kerületben sokkal több, mint egy múzeum: a történelmi nagytermet rendszeresen megtöltik a lépések és a dallamok. Puszta mérete és különleges atmoszférája összetéveszthetetlen hátteret biztosít ünnepi társaságok és páros táncesemények számára. Különösen a hagyományos táncok kedvelői értékelik azt a környezetet, amely jelentősen eltér a józan közösségi termektől vagy a modern stúdióktól. Még a tangórendezvények, például a regionális maratonok is használták már ezt a történelmi keretet, az Elba látványával.

Ahhoz, hogy ilyen hagyományokban gazdag terekben magabiztosan mozogj, érdemes jól felkészülni. A sima parketta ápolt, hasított bőr talpú tánccipőt követel, miközben a terem etikettje megkívánja a kölcsönös odafigyelést a táncparketten. Sok táncos ezért célzottan egy védő tánccipőzsákot készít be, hogy csak a helyszínen váltson a megfelelő lábbelire. A történelem, az élő táncszenvedély és a szász vendégszeretet összjátéka teszi a házat a mai napig a drezdai kulturális élet meghatározó részévé.