A kölni stúdiók összekapcsolják a ritmusérzéket a testmunkával
A Flamenco nem olyan tánc, amit passzívan, menet közben fogyasztasz: az egész testedet, a hallásodat és az érzelmi jelenlétedet követeli meg. Aki a dóm városában kezdi el ezt az andalúziai táncot, egy olyan aktív művészeti formába lép be, amely szorosan összefonódik a ritmusmunkával (Compás) és az élő zenével. Sok páros tánccal ellentétben itt többnyire egyedül táncolsz a térben, de folyamatos párbeszédben állsz az énekkel, a tapssal (Palmas) és a spanyol gitárral. Ha azon gondolkodsz, melyik irányzat illik hozzád, érdemes előtte vetned egy pillantást a kölni táncstílusokról szóló áttekintésünkre.
A kölni stúdiókban, Ehrenfeldtől a Südstadtig, a tapasztalt oktatók nagy hangsúlyt fektetnek az alapokra: az egyenes tartásra (Colocación), a karok és kezek hajlékony vezetésére (Braceo és Floreo), valamint a differenciált lábmunkára (Zapateado). A ritmikus tapsolás eközben zenei navigációs rendszerként szolgál. Aki itt kezdi, nemcsak izmait és koordinációját edzi, hanem mindenekelőtt a hallását élesíti az olyan összetett ütemfajtákra, mint a 12-es ritmus. Még ha később egy másik kölni tánciskolát is szeretnél kipróbálni páros tánc vagy standard táncok céljából: a Flamencóban megszerzett ritmusérzék és testtartás felbecsülhetetlen alapot biztosít ehhez.
